Beneath the surface…
This page is for the stories behind the work, and the journey that led here.
A felszín alatt…
Ez az oldal az alkotás mögötti történeteké, az úté, ami idáig vezetett.
Kicsi gyerek korom óta versek vesznek körül. Az óvodai Anyák napja meg a ballagások persze alapok voltak, de ami igazán közelebb hozott hozzájuk, azt a családomtól kaptam.
Anyukám nagynénjénél rengeteg könyv volt, köztük rengeteg verses kötet is. Annyiszor olvastam őket, hogy Arany János Toldi-jának az első pár sorát már az iskola előtt kívülről tudtam.
Apukámnak köszönhetem, hogy megkedveltem ezt a világot, tőle a Falu végén kurta kocsma maradt meg bennem nagyon. A harmadik fontos emlék pedig a papámhoz kötődik: ő tanította nekem. Szerintem ez volt az egyetlen vers, amit tudott, de ezt megtanította nekem is. Úgy kezdődik: „Mit álmodtál, kis Kató?…”
Valahol innen indul a Lyrikwave sztori is. A szavak és a ritmus szeretete már gyerekként megvolt, most pedig ugyanezt a hangulatot viszem tovább, csak a zenén és a videókon keresztül. 🙂
Since I was a little kid, poetry has always been around me. The usual kindergarten events for Mother’s Day or graduations were part of it, but what really brought me closer to poems came from my family.
My mom’s aunt had a lot of books, including many volumes of poetry. I read them so many times that I knew the first few lines of Toldi by heart even before I started school.
It was through my dad that I grew to like poetry; from him, The Short Tavern at the Edge of the Village became a big favorite. And the third important memory is tied to my grandfather, who taught it to me. I think it was the only poem he knew, but he made sure to teach it to me too. It starts with: “What did you dream, little Kató?…”
This is pretty much where the Lyrikwave story begins. The love for words and rhythm started back in my childhood, and now I’m just carrying that same vibe forward through music and visuals. 🙂
Ám nem csak a versek voltak az egyedüli dolgok, amik érdekeltek. Rajzolni igazából nem nagyon tudtam, de színezni imádtam, és – ha kicsit csalva is – indigóval vagy zsírpapírral rajzoltam át a kedvenc mesehőseimet, mint Denvert, az utolsó dinoszauruszt, vagy Bambit.
Az iskolában aztán folytatódott a sztori, amikor egy órai feladatként mindenkinek kötelezően verset kellett írnia. Ott született meg a legelső versem, amivel ráadásul a legjobbak közé kerültem.
Magát a rajzolást is az általános iskolában kedveltem meg végül, de nem a klasszikus tájképek vagy portrék miatt, hanem amikor különleges betűket kezdtünk el rajzolni. A mai napig nem értem, hogyan, de annak ellenére, hogy sosem tartottam magam túl ügyesnek a rajzban, nyolcadikban még egy rajzpályázatot is megnyertem XD Egyszerűen imádom a színeket…
A mai napig megvannak ezek a kedvenc gyerekkori képeim, ahogy az a legelső vers is – a képeken láthattok is néhányat belőlük!
A harmadik szál pedig az ének-zene. Brutálisan hallgathatatlan hangom van, ezt mindenki tudja, aki a környezetemben él, én mégis szinte 0-24-ben éneklek XD
Így jutottam el oda, ahol ma tartok. A zene iránti szeretetem adja az elektronikus ütemeket, míg a színek és képek szeretete a videókat és a képeket, amiket készítek. Nem titok, hogy mesterséges intelligenciát használok segítségnek azokon a területeken, ahol gyenge vagyok, ugyanakkor az én elképzelésem, az én érzéseim kelnek életre minden egyes alkotásomban. Amiket addig csiszolok és tökéletesítek, amíg pontosan azt adhatom át velük, amit szeretnék 🙂
But poems weren’t the only thing I was into. To be honest, I couldn’t really draw, but I absolutely loved coloring. I used to cheat a little by using carbon paper or tracing paper to copy my favorite cartoon characters, like Denver the Last Dinosaur and Bambi.
The story moved along in school during a class assignment where everyone was required to write a poem. That’s how my very first poem was born, and surprisingly, it finished among the best.
I eventually grew to like drawing in primary school, though not because of landscapes or portraits, but because we started drawing stylized, unique letters. To this day, I have no idea how it happened, but even though I never considered myself good at drawing, I actually won an art contest in the 8th grade XD I just really love colors…
I still have my favorite childhood drawings, along with that first poem – You can also see a few of them in the pictures!
The third piece of the puzzle is singing and music. I have a brutally terrible singing voice—everyone around me knows it—yet I still sing pretty much 24/7 XD
And that’s exactly how I ended up where I am today. My love for music fuels the electronic beats, while my love for colors and imagery drives the videos and visuals I create. It’s no secret that I use artificial intelligence as a tool to help me in areas where I’m less skilled, but it is my vision and my emotions that come to life in every single piece. I keep polishing and perfecting them until they express exactly what I want to share 🙂
2025 decemberében és 2026 januárjában rengeteget hallgattam a kedvenc zenéimet, amikor egyszer csak bevillant: ki kellene próbálnom a dalszövegírást, hiszen az végül is hasonlít a vershez. Így jutottam el a Sunóra, és el is készültek az első dalaim. Viszont valahogy nem éreztem teljesen magaménak őket, úgyhogy inkább elkezdtem azt az irányt keresni, ami mindig is közel állt hozzám: az elektronikus zenék világát.
Ahogy a kreativitásom kezdett kiteljesedni, megszületett az első saját vizuálom is. Mára ez vált a hobbimmá – ez az, amivel bármikor, bármennyi időt szívesen töltök.
A jövőben pedig szeretném tovább bővíteni az eszköztáramat, hogy a legjobbat tudjam nektek adni. Az álmom egy saját otthon, és egy DJ-pult, amit a saját otthoni stúdiómban tudok elhelyezni. Ez a szentély, ahol igazán önfeledten és nyugalomban alkothatok. <3
Amikor pedig levegőre van szükségem, ahhoz egy CFMOTO 450SR-t szeretnék 🙂
Back in December 2025 and January 2026, I was listening to my favorite music a lot when it suddenly hit me: I should try writing song lyrics, since it’s actually quite similar to poetry. That’s how I found Suno, and my first few songs were born. However, I didn’t quite feel like they were ‘me,’ so I started searching for the direction that had always been close to my heart: the world of electronic music.
As my creativity began to flourish, my first custom visual was created as well. It has become my hobby—something I’m always happy to spend my time on.
In the future, I want to keep expanding my toolkit to give you my absolute best. My dream is to have my own home and a DJ deck that I can set up in my own home studio. This will be my sanctuary, where I can create freely and in peace. <3
And when I need some fresh air, for that, I would like a CFMOTO 450SR 🙂
